Holland mindig ír ilyen posztot, és én is szeretnék minden egyes vizsgaidőszak végén, akármennyi is lesz belőle. Ez az első ilyen időszak volt számomra, abszolút más, mint a középsuliban, de valami beteges módon mégis imádtam az egészet. Nem volt annyira rossz, inkább a dolgok szokatlansága - izgalmassága, valljuk be, hogy retardált vagyok - tette a leginkább furává.
Az első vizsgám a filozófia volt. És megbuktam. Rengeteget tanultam, mások semmi tanulással átmentek, én pedig nem, és szégyen, vagy nem szégyen, de belegondolva, tényleg nem is érdemeltem volna jobb jegyet, nem dolgoztam eleget érte. Utálom azt az érzést, amikor tudom, hogy ha többet tanulok, megvan. Szar volt. Legépelem, nem kéne így írni, de nyomorultul éreztem magam, ki kell fejeznem a szituációt. Nullának. Elbizonytalanodtam, azt éreztem, hogy a legkevésbé sem vagyok ide való, mert egyszerűen nem lehet, hogy itt a helyem, ha az első vizsgám sikertelen lett. Bőgtem egy sort. Aztán a régi jó barátomhoz, a kávéhoz nyúltam. Csajok beszélgettek közben, én pedig megittam egy kávét. Lenyugodtam. Megnéztem az időpontokat, majd felvettem a következőt, amire tudtam, hogy ha beledöglök is, de meglesz.
Egy szerdai napra esett a filozófia 2. felvonása, és a töri vizsgám is. Ám nem szaladok ennyire előre, ugyanazon a héten még egy vizsgát kellett lenyomnom, de az kapásból hétfőn volt, angol nyelvtan (nyelvészet). Esélytelennek éreztem, a rengetegebbnél is többet tanultam, mégis azt éreztem, hogy semmit nem tudok. Holland tanácsára azonban nem tettem tönkre magam, vasárnap este úgy csuktam be a könyvet, hogy mindent megtettem. Vizsga előtt még átnéztem, és jól végezve dolgom beültem a vizsgára. Megláttam, és hirtelen azt hittem, hogy megyek is haza, de végül ráparancsoltam magamra, hogy nyugodjak le, és írjak, hátha valami összejön. Csomó dolog csak úgy beugrott, nem tudtam, hogy én ezeket megtanultam. Mikor kijöttem, és ránéztem a barátnőmre, csak lemondóan legyintettem, és visszaérve azonnal kalkuláltam, hogy milyen időpontok vannak.
De nem foglalkozhattam ezzel, hiszen ÚRISTEN, 2 nap múlva 2 tárgyból vizsgázom egymás után. Arra a vizsgára csak akkor gondoltam újra, amikor megnyitottam életem megkeserítőjét, vagyis csodás iskolám Neptunját. Bejövő üzenetek jócskán vannak, remegve nyitom meg őket, bár eléggé az esélytelenek nyugalma játszott, mégis fura érzésem volt. És akkor megláttam. Ott volt, feketén-fehéren. Elégséges. El sem hittem. Ezután persze nagy tanulások voltak, kedd-szerda éjjel pedig elégedetten hagytam abba a tanulást, és tettem félre a jegyzeteket. Ugyanaz a szitu, én mindent megtettem. 9-re bementem törire, majd 40 perc múlva ki is jöttem, hogy odaérjek a filozófiára...
Ám a töri gyanúsan könnyűnek érződött. Tudni kell, hogy soha nem jól ítélem meg az eredményem, azt hiszem, hogy jó lett, és bukta, vagy elkönyvelem egyesnek, pedig meglett. Itt is ez volt, mint említettem, 40 perc alatt írtam, majd elhagytam a termet, hogy a 10-kor kezdődő filozófia vizsgám kedvéért. Ahol magabiztosan firkáltam, tudván, hogy olyan nem létezik, hogy másodszor is bukjak, mert akkor hazajövök kézenállva. Hátrafelé. Éjszaka. Rengeteget firkáltam, de mégis bizonytalan voltam a Neptun üzit látva, amely másnap reggel fogadott. Megnyitottam, és hatalmas elégtételt érezve ízlelgettem a betűket. Jeles. Olyan erőt adott, el sem hittem, hogy valami nem sikerülhet.
Éppen ízletes kollégiumi ebédemet fogyasztván jött az újabb üzenet, amely a töri jegyemet tartalmazta. Csak hülyülök, szerintem nem ettem, hanem tanultam, és az ízletes sem teljesen fedné a valóságot, de mindegy is. Újabb para, de nagy nehezen rákattintottam a linkelt szövegre. Elégséges. A mennyországban éreztem magam, a ZH-k miatt rettegtem a tárgytól, de meglett. Ez azt jelentette, hogy tanulhatok a következő hétfőn esedékes szociológia, majd a szerdai nyelvtudomány vizsgára.
A szociológiára bevallom, nem tanultam túl sokat, legalábbis tudtam volna többet. Kellett volna. Sokkal jobb jegyet vártam, bár a vizsgáról kijőve bukást szimatoltam, de a Neptun jobb szaglóérzékkel van megáldva, mert kettest érzett nekem. Már nem bánt a dolog annyira, de akkor rettentően dühös voltam magamra, és csalódott. Mindenesetre nem adtam át magam ennek a dolognak, mert a nyelvtudomány volt az a tárgy, ami leginkább paráztatott, persze csak a nyelvészet, és a töri után. Erre nagyon felkészülten mentem, éjszakai szitu ugyanaz, halálos nyugalommal álltam fel az asztalomtól, mindent megtettem, rajtam már nem múlik alapon. Gyanúsan hamar befejeztem az egészet, úgy éreztem, hogy ez biztosan megvan, már csak a jegy volt kérdéses. Nem tudtam, hogy mit várjak, volt, aki közölte, hogy mindenki kettessel ment át náluk, mások kedves és könnyű pontozásról beszéltek. Nos, másoknak volt igaza, ugyanis a Neptun rendszer hamarosan a kedvencemmé válik, jó leírva látni, hogy jeles. Ez is meglett, jöhettem haza. :)
Sok dolgot tanultam, és nem feltétlenül a tananyagra kell gondolni, ugyanis az első vizsgaidőszakot megélni különös volt, de azért minden éjszakai tanulásával és maratoni kávézásával együtt imádtam. Rá kellett jönnöm, hogy mikor tanulok a leghatékonyabban, milyen módszerek válnak be, mégsem gimiben vagyok, teljesen máshogy készültem most a számonkérésekre, mint anno. A színek mindenhol módszer megmaradt, de teljesen átálltam a délutántól éjszakáig tartó tanulásra, nem feltétlenül csakis önszántamból. Sok-sok zavaró tényező bukkant fel, nyilván nem várom a családomtól, koleszosoktól, hogy tojáshéjakon lépkedjenek, csak mert tanulós hangulatom van, de azért örültem volna, ha nem üvöltő TV, zene és hasonlók hallatszódnak állandóan, márpedig ez nagyon játszott... Mindegy, megoldottam, bár nem tudom, hogy lesz ez legközelebb.
Szólnék még a puskázásról is, ami nálam annyira nem jelent meg, de másoknál azért bőven. Nem akarok ítélkezni, nem is fogok, néhány tárgy tényleg olyan, amihez közünk sincs, nem is kell a későbbiekben, aki tud puskázni, felőlem tegye, csak gáz, hogy jobbakat írnak, miközben én hülyére tanulom magam. :D Ezt nem tudom kezelni igazából, de majd túlteszem magam rajta, a tanulás nekem egyszerűbb, nyuszi vagyok a puskázáshoz amúgy is. :(
A jegyeimet elnézve nem lettek fényesek. Nagyon nem...Többet vártam magamtól, de ezen már nincs értelme arénáznom. Ennek ellenére nem örülnék, ha valaki is elkönyvelne hülyének, mivel nem tartom magam annak. Legközelebb viszont sokkal jobb jegyekre hajtok, mindenképp kell az ösztöndíj.
Sok dolgot tanultam, és nem feltétlenül a tananyagra kell gondolni, ugyanis az első vizsgaidőszakot megélni különös volt, de azért minden éjszakai tanulásával és maratoni kávézásával együtt imádtam. Rá kellett jönnöm, hogy mikor tanulok a leghatékonyabban, milyen módszerek válnak be, mégsem gimiben vagyok, teljesen máshogy készültem most a számonkérésekre, mint anno. A színek mindenhol módszer megmaradt, de teljesen átálltam a délutántól éjszakáig tartó tanulásra, nem feltétlenül csakis önszántamból. Sok-sok zavaró tényező bukkant fel, nyilván nem várom a családomtól, koleszosoktól, hogy tojáshéjakon lépkedjenek, csak mert tanulós hangulatom van, de azért örültem volna, ha nem üvöltő TV, zene és hasonlók hallatszódnak állandóan, márpedig ez nagyon játszott... Mindegy, megoldottam, bár nem tudom, hogy lesz ez legközelebb.
Szólnék még a puskázásról is, ami nálam annyira nem jelent meg, de másoknál azért bőven. Nem akarok ítélkezni, nem is fogok, néhány tárgy tényleg olyan, amihez közünk sincs, nem is kell a későbbiekben, aki tud puskázni, felőlem tegye, csak gáz, hogy jobbakat írnak, miközben én hülyére tanulom magam. :D Ezt nem tudom kezelni igazából, de majd túlteszem magam rajta, a tanulás nekem egyszerűbb, nyuszi vagyok a puskázáshoz amúgy is. :(
A jegyeimet elnézve nem lettek fényesek. Nagyon nem...Többet vártam magamtól, de ezen már nincs értelme arénáznom. Ennek ellenére nem örülnék, ha valaki is elkönyvelne hülyének, mivel nem tartom magam annak. Legközelebb viszont sokkal jobb jegyekre hajtok, mindenképp kell az ösztöndíj.
Nektek milyenek a vizsgaidőszakok? Ha nem jártok egyetemre,
azért kipróbálnátok egy-két ilyen számonkérést?
.jpg)
